A Call of Duty 2-nél egy részben saját fejlesztésű agyontuningolt Quake 3-as motort használtak. Az új grafikus motor rendkívül jól sikerült: megnövelt poligonszámú objektumok és karakterek, látványos füst- és robbanás-effektek, valósidejű fény-árnyék hatások tarkítják a játékot. A játék jól a gépünkhöz igazítható, gyengébb gépen is tökéletesen futtatható, mivel akár DirectX 7 mód-ban is játszhatunk, de erősebb gépeken természetesen a DirectX 9 mód nyújtja a legjobb grafikát.

A második rész 27 egyjátékos küldetést tartalmaz 3 főkampányra osztva (amerikai, brit, orosz), valamint 13 többjátékos térképen 5 különböző játékmódban harcolhatunk egymás ellen. Részben megszűnt a linearitás, azaz egyes küldetéseket bármilyen sorrendben választhatunk, sőt küldetések közben is különböző sorrendben hajthatjuk végre néhány feladatunkat. Bármikor végigjátszhatjuk bármelyik küldetést a Mission Select menüben kiválasztva. A korábbi részekhez képest nagyobb, nyílt területeket kapunk, szabadabban bejárható pályákkal. Ennek köszönhető, hogy egyes feladatokat tetszés szerinti sorrendben oldhatunk meg.

A rengeteg újítás között az egyik legszembetűnőbb a játékmenet tekintetében az automatikus mentés, melynek hála, a konzolokhoz hasonlóan nem kell mentenünk. A küldetések közben is több helyen ment a gép, így sikertelenség esetén automatikusan újrakezdhetjük az adott részt. A másik jelentős játékmenetet érintő újítás az életerő kezelése. Nincs ugyanis jelezve sehol, nem látunk számokat vagy csíkot. Helyette folyamatosan gyógyulunk, regenerálódunk. Ha mégis nagyobb vagy több talált érne egyszerre, akkor vérszínben lüktet a képernyő és figyelmezetést kapunk, hogy húzódjunk fedezékbe. Amennyiben ez nem sikerül és további sérüléseket szerzünk, meghalunk. 
 
A történet kezdetén természetesen kiképzésen veszünk részt (tutorial), mely igen hamar véres harcba torkollik, s máris a csatatéren találjuk magunkat. A küldetések mindegyike változatos, akciódús, hangulatos, rendkívül jó munkát végeztek a pályakészítők a külső és belső helyszínek megalkotásánál egyaránt. A CoD 2 számtalan élethűséget és hangulatot fokozó effekttel és grafikai elemmel büszkélkedhet. Téli tájakon a hó szállingózik, a kabátok alja havas, az emberek egész teste mozog levegővételkor, hidegben látszik a lehelet, sérülések vannak a katonák arcán. Néhol döglött tehenek és lovak hevernek, melyeket legyek rajzanak körül a melegben (esős időben viszont nem). A kidolgozottságot és részletességet mutatja az is, hogy a tereptárgyként előforduló bicikli lánckerekén minden egyes fog jól látható, sőt még láncszemkapcsok is kivehetőek (eddig a Splinter Cell-ben volt a legjobb bicikli, most már a CoD 2-ben van).

A régi alapszabály most is érvényes, azaz mindig legyen tele a tárunk, amint lehetőségünk van töltsünk újra, mivel bármikor szembekerülhetünk az ellenséggel, akinek nem elég néhány golyó, ugyanis még a földön fekve is pisztolyt rántanak és lőnek ránk. A TAB-bal ellenőrizhetjük feladatainkat. Célunk a folyamatos haladás legyen, sokszor elég csak visszaszorítani az ellenséges katonákat. A harc hevében is ügyeljünk a gránátokra, ebben segít a gránátjelző, mely akkor jelenik meg, ha közelünkben robbanásveszély van. Ilyenkor meneküljünk minél messzebb a gránáttól. Távcsöves puskát használva a Shift-tel visszatarthatjuk lélegzetünket, így pontosabban lőhetünk. A feladatok elég változatosak előfordult, hogy a csatatéren keresztül húzódó telefonvezetéket kellet megjavítani, viszont a tankos küldetések száma kevés lett és azok sem túl izgalmasak. További hátrányként említhető a karakterek megjelenése, gyakran mögém tette a gép az új ellenségeket, ezért könnyen hátba támadtak.

A folyamatosan pergő történetnek, a hatalmas harci jeleneteknek, az élethű környezetnek, a szemkápráztató effekteknek köszönhetően olyan élményt nyújt a Call of Duty 2, hogy szinte lehetetlen abbahagyni. (Én kétültő helyemben játszottam végig, pedig nem egy rövid játék.)